Ebben a bejegyzésben beszéljenek helyettem a képek, egyetlen információt szeretnék csak megosztani, a két gyönyörű kompozícióhoz felhasznált tulipán becsületes, pontosabban fantázia neve: Garden Party. 🙂Tovább olvasom
Tartózkodó kérelem
Az úgy kezdődött, hogy réges régen, amikor még egyedül tengettem napjaim, rendszeresen ellátogattam a Kóró Virág- és Ajándékboltba.
Aki ismer, tudja, hogy már jó ideje olthatatlan szeretetet érzek a virágok iránt. (Kamaszként ábrándozva azt tervezgettem magamban hogy, ha nagy leszek, vagy virágboltot, vagy könyves boltot, vagy valami tüchtig kis éttermet nyitok, vagy e hármat valahogy ötvözöm, valami öszvér megoldást keresve, mert nem igazán tudtam dönteni a kulináris örömök, a genetikailag belém kódolt virág, illetve nyomtatott sajtó iránti vonzalmaim között. Persze az egészből nem lett semmi.)Tovább olvasom
Helyszín és idő: tegnap esti bevásárlás, egyedül a két nyulacskámmal (3 éves ikerlányok), akik mostanában szelíd bárányból átváltottak egy kicsit vadabb stílusra a bolti viselkedést illetően, szóval folyamatosan próbáltam őket kordában tartani, hogy ne tegyenek semmit se tönkre, és maguknak vagy egymásnak se okozzanak sérülést, ezt színesítette, hogy kb. öt perccel az üzletbe való belépést követően (mondhatnám, hogy szokás szerint) először csak az egyik, aztán már mindketten azt szajkózták, hogy pisilni kell, pisilni kell, máskor, ha Tamás is ott van, vagy ő, vagy én kimegyünk vele/velük…most mondtam, hogy egy kicsit tartsátok, mindjárt végzünk, ezen a nehezített pályán igyekeztem kitalálni, hogy mit is vásároljak.Tovább olvasom
Ma, ahogy a szokásos bevásárló körutunkra indultunk a lányokkal, épp a házunk előtt akartunk átkelni az úttesten, amikor robogóján felénk kanyarodott egy furcsa fickó, akit már többször láttam errefelé.Tovább olvasom
Nem szándékom gasztrobloggernek állni (egyébként blogger sem feltétlen lennék, de írni szeretek, írni muszáj, és mint tudjuk napjaink valósága az internet, még ha ez nem is feltétlen ünnepelendő, és maradéktalanul nem is tetszik…), viszont néha-néha tenni fogok egy kis kitérőt a kulináris élvezetek világába, mert enni jó, főleg, ha megadjuk a módját, a főzés pedig alkotó munka, hatalmas adag kreativitás kell (legalábbis nem árt) hozzá…ritkán szoktam recept alapján dolgozni, a legtöbbször megnézem, hogy mi van itthon, illetve a menetrend szerinti délelőtti (pontosabban: dél körüli) bevásárló körútunkon zsákmányolt alapanyagokból varázsolok.Tovább olvasom
A szomszéd cseresznyefáján…ugyanis tavasszal, amikor feltörtük a ház mögötti, “L” alakú, megközelítőleg 2 méterszer 5 méteres, illetve 1 méterszer 10 méteres nadrágszíj formájú parcellát, az a kiváló ötletem támadt (kihasználandó minden tenyérnyi helyet és sajátos adottságot, mivel kertünk méreteit az egyik oldalról a házunk, a másik kettőről egy-egy szomszéd kerítése redukálta akkorára amekkora), hogy a babot a drótháló tövébe ültetem, megspórolandó a karózást. Szépen ki is bújtak a babpalánták, és mintha valami láthatatlan kéz vezetné őket, maguktól “rákacsolódtak” a kerítésre. Tovább olvasom