Virág(zás) IV. – Napraforgás 1.

Múlt héten Gabi barátnőmmel és (nem is olyan) kis csapatával esküvői díszeket, csokrokat fotóztunk az Dunának partjánál…most ez volt a heti feladat (majd mutatok ám képeket)…mivel tombol az esküvőszezon, így az elmúlt napokban gőzerővel ezeken dolgoztam, minden más sorozatot háttérbe szorítva…jelentem, tegnap elkészültem, így ma folytattam a két héttel ezelőtti ‘heti virág’ projektet, ami – ahogy már a facebook-on jeleztem – a (dísz)napraforgó jegyében telt.

Tovább olvasom

A nyár ígérete…

Ugyan vigasztalhatatlanul esik odakint, és az előrejelzés szerint még vagy egy hétig így is marad…de idebent süt a nap, tavasz van, sőt inkább nyár…ennek örömére szeretném megosztani, hogy mi került ma az asztalunkra ebédidőben…ezzel csitítva egy kicsit a gasztronómia, mint művészet iránti vágyakozásomat. Továbbra is fenntartom, hogy nem szeretnék gasztrobloggerkedni, de jó néha egy kicsit idegen vizeken evezni…

Tovább olvasom

Virág(zás) I. – Tavaszi rózsaság

Az első összeállítás Gabitól egy sárga kaspóban ülve érkezett hozzánk múlt hét csütörtökön, de mivel szinte ezzel egy időben mentünk ki Diával a határba fotózni, így csak pénteken jutottam a kompozíció lencsevégre kapásáig…ahogy csütörtökön, pénteken is esett, szinte már fel se tűnt..:) A szemerkélő csapadék mellett a két háromévesem is nehezítette a pályát, mert ahogy meglátták, az addig előlük “virágbiztonsági” okokból eldugott asztali díszt, két oldalról figyeltek árgus szemekkel, megállás nélkül kérdezgetve, hogy “Lefotóztad már? Kész vagy már?”, ugyanis nem véletlen rejtettem el előző nap, tudtam, hogy a masnira tűzött két kis pillangó nagy vonzerővel bír számukra, addig nem nyugodnak, míg meg nem kaparintják!

Tovább olvasom

A kezdetek kezdete…

Az úgy kezdődött, hogy réges régen, amikor még egyedül tengettem napjaim, rendszeresen ellátogattam a Kóró Virág- és Ajándékboltba.
Aki ismer, tudja, hogy már jó ideje olthatatlan szeretetet érzek a virágok iránt. (Kamaszként ábrándozva azt tervezgettem magamban hogy, ha nagy leszek, vagy virágboltot, vagy könyves boltot, vagy valami tüchtig kis éttermet nyitok, vagy e hármat valahogy ötvözöm, valami öszvér megoldást keresve, mert nem igazán tudtam dönteni a kulináris örömök, a genetikailag belém kódolt virág, illetve nyomtatott sajtó iránti vonzalmaim között. Persze az egészből nem lett semmi.)Tovább olvasom

Napi ciki (Ti is jártatok már úgy, hogy se kép, se hang…?)

Helyszín és idő: tegnap esti bevásárlás, egyedül a két nyulacskámmal (3 éves ikerlányok), akik mostanában szelíd bárányból átváltottak egy kicsit vadabb stílusra a bolti viselkedést illetően, szóval folyamatosan próbáltam őket kordában tartani, hogy ne tegyenek semmit se tönkre, és maguknak vagy egymásnak se okozzanak sérülést, ezt színesítette, hogy kb. öt perccel az üzletbe való belépést követően (mondhatnám, hogy szokás szerint) először csak az egyik, aztán már  mindketten azt szajkózták, hogy pisilni kell, pisilni kell, máskor, ha Tamás is ott van, vagy ő, vagy én kimegyünk vele/velük…most mondtam, hogy egy kicsit tartsátok, mindjárt végzünk, ezen a nehezített pályán igyekeztem kitalálni, hogy mit is vásároljak.Tovább olvasom

Találkozás egy íróval…

Ma, ahogy a szokásos bevásárló körutunkra indultunk a lányokkal, épp a házunk előtt akartunk átkelni az úttesten, amikor robogóján felénk kanyarodott egy furcsa fickó, akit már többször láttam errefelé.Tovább olvasom

A mai napi betevő…

Nem szándékom gasztrobloggernek állni (egyébként blogger sem feltétlen lennék, de írni szeretek, írni muszáj, és mint tudjuk napjaink valósága az internet, még ha ez nem is feltétlen ünnepelendő, és maradéktalanul nem is tetszik…), viszont néha-néha tenni fogok egy kis kitérőt a kulináris élvezetek világába, mert enni jó, főleg, ha megadjuk a módját, a főzés pedig alkotó munka, hatalmas adag kreativitás kell (legalábbis nem árt) hozzá…ritkán szoktam recept alapján dolgozni, a legtöbbször megnézem, hogy mi van itthon, illetve a menetrend szerinti délelőtti (pontosabban: dél körüli) bevásárló körútunkon zsákmányolt alapanyagokból varázsolok.Tovább olvasom

Mi fán terem a zöldbab?

A szomszéd cseresznyefáján…ugyanis tavasszal, amikor feltörtük a ház mögötti, “L” alakú, megközelítőleg 2 méterszer 5 méteres, illetve 1 méterszer 10 méteres nadrágszíj formájú parcellát, az a kiváló ötletem támadt (kihasználandó minden tenyérnyi helyet és sajátos adottságot, mivel kertünk méreteit az egyik oldalról a házunk, a másik kettőről egy-egy szomszéd kerítése redukálta akkorára amekkora), hogy a babot a drótháló tövébe ültetem, megspórolandó a karózást. Szépen ki is bújtak a babpalánták, és mintha valami láthatatlan kéz vezetné őket, maguktól “rákacsolódtak” a kerítésre. Tovább olvasom