Mi fán terem a zöldbab?

A szomszéd cseresznyefáján…ugyanis tavasszal, amikor feltörtük a ház mögötti, “L” alakú, megközelítőleg 2 méterszer 5 méteres, illetve 1 méterszer 10 méteres nadrágszíj formájú parcellát, az a kiváló ötletem támadt (kihasználandó minden tenyérnyi helyet és sajátos adottságot, mivel kertünk méreteit az egyik oldalról a házunk, a másik kettőről egy-egy szomszéd kerítése redukálta akkorára amekkora), hogy a babot a drótháló tövébe ültetem, megspórolandó a karózást. Szépen ki is bújtak a babpalánták, és mintha valami láthatatlan kéz vezetné őket, maguktól “rákacsolódtak” a kerítésre. Aztán csak nőttek és nőttek, elérve a majd’ két méter magas telekhatároló tetejét, sőt ott sem álltak meg (most már tudom, hogy nem is mese az égig érő paszuly), hanem felkúsztak a szomszéd cseresznyefájára (amin egyébként évről évre rengeteg cseresznye terem, csak hát a hozzánk áthajló, így permetszert – szerencsére – kicsit sem kapó ágán kizárólag 3-4 személyes kukac bungalóként üzemelő gyümölcsök csüngenek, ilyet még tényleg nem láttam!). Az első évben, ahogy ide költöztünk, nagy örömmel dézsmáltam az áthajló növény termését, gondoltam, hogy milyen jó is a kertes lét, még cseresznyénk is van, aztán tanultam a hibámból, idén már rajtahagytam szinte mind, és hálásan elfogadtam a szomszédbácsi által kiutalt adagot, ami ugyan nem volt annyira édes, mint a tavalyi tiltott gyümölcs, viszont a benne rejlő kukacpopuláció is jóval szerényebb volt. Szóval a babjaim addig futottak, amíg a fa teteje lehetővé tette, aztán szépen virágba borult a cseresznyefa idén másodjára is :), és most, hogy lassan minden levél a legszebb ruháját magára öltve végső búcsút vesz a fától, már csak az én elérhetetlen magaslatokban levő babjaim csüngnek alá…