Virág(zás) VIII. – Búzavirág, ami nem kék I.

Az egyéb sorozatok és a nyári pihenős hétvégék folytán rég nem jutottam idáig, hogy blogot írjak a virágos képekhez, pedig nagyjából 6-7 sorozatot készítettem az elmúlt hetekben, csak utómunkára nem telik az időmből…de most egyet megcsináltam, juhééé!

A búzavirág régi kedvencem, gyerekkoromat idézi, amikor kertes házban laktunk, és az én virágmániás Nagypapám (nem is értem, hogy honnan a virágok iránti olthatatlan vonzalmam!) lelkesen igazgatta a nem is kicsi kertet, részben zöldségeket, gyümölcsöket termesztve, részben pedig virágba borítva azt…nekünk gyerekeknek is volt külön kis kertünk, ahová virágmagokat vetettünk, ennek egyik lakója volt a búzavirág…én a kéket szerettem és szeretem.
Amikor pár hete mondtam Gabinak, hogy mindenképpen szeretnék egy búzavirágos csokrot, kimentek a piacra búzavirágért, de nem sok sikerrel, találtak néhány vegyes bokrétát, amiben más fajták is voltak, meg más színűek, de kék nem nagyon, csak nyomokban…mivel én a kékhez ragaszkodtam, mondtam, hogy a kertünkből szívesen adok, mert a tavaly ültetett példányok elszórták magjaikat, és tele a kis kertem búzavirággal.
Így lett végül egy tiszta kék csokor, és egy másik, általam nagyon kedvelt jellegű, mezei hatású, rózsaszín és lila búzavirágokat tartalmazó kisebb együttes, ez utóbbit mutatom most, a szívem csücskét, pedig majd egy másik bejegyzésben!
Sok szeretettel:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A virág ismét Gabiék boltjából való, érdemes hozzájuk benézni: Carissa Virág és Ajándék.
Az óráért köszönet egy másik Gabinak, most nagyon jól jött! 🙂
A piros-szürke színű szék pedig Bluer Design műhelyében született, Bianca keze munkáját dicséri.
Szép napot kívánok: Szmocska