Várandós

Családos

Újszülöttes

Szerelmes

Menyegzős

Portrés

Hangulatos

Ízes, illatos

Örömforrás: visszatükrözni a mindenekben ott rejlő csodát…

Nem születtem fotográfusnak… idő kellett hozzá, hogy megismerjem önmagam, és megtudjam, hogy mi tesz boldoggá. Ma már nagyon boldog vagyok… de hosszú és rögös út vezetett idáig… a jogi egyetem elvégzése után éveken át dolgoztam az eredeti szakmámban, aztán megszülettek a gyermekeim, és örökre megváltozott az életem. Szép lassan minden a helyére került és minden átértékelődött.

Boldog vagyok, mert nap, mint nap önmagam lehetek, az élet minden fontos területén rám talált a szerelem. Nagyon jó ember a férjem, aki szelet ad a szárnyaim alá, s védőháló, ha zuhanok… és a hab a tortán: a fotózás… mindig is olyan munkára vágytam, ami hivatás (és hitvallás), ami örömforrás, amit ugyanolyan érzelmekkel, szenvedéllyel végezhetek, ahogy élem az életem.

Örömforrás: mindenkiben (és mindenben) meglelni a szépet, a lényeget.

Mindig mindenben a tökéletesre törekszem, s közben újra és újra rá kell jönnöm, hogy semmi sem az, de “útközben” nagy örömet okoz egy-egy majdnem tökéletes pillanat.

Az alkotás minden porcikámat átjáró öröme hajt és az a hit, hogy a képeimmel sikerül mások számára valami nagyon jót és maradandót adnom.

Személyes meggyőződésem, hogy a jó képeknek lelke van… az általam fotózott emberek lelke találkozik az enyémmel, és ebből születik valami új, valami izgalmas, valami nagyon egyedi, egyszeri és megismételhetetlen.

Lenyomatot adni egy-egy “itt és most” pillanatról, visszatükrözni a mindenekben ott rejlő csodát, érzelmeket, szerelmet, szeretetet, szenvedélyt, emberséget, tisztaságot, egy szóval összefoglalva mindazt, aminek közös eredője: a lélek.