2014-07-30
Itt:
Egyéb
Virág(zás) X. – Orchideás menyasszonyos
Az utóbbi időben virágok terén abszolút a természetességet részesítem előnyben, és a szívemhez legközelebb a mezei csokorra hajazó kompozíciók állnak, de volt még idő, amikor éltem-haltam az orchideákért, és majd’ húsz tőről gondoskodtam szerény hajlékomban.
Aztán pár éve beköszöntek hozzánk a korábban általam még hírből sem ismert takácsatkák, akik végérvényesen megszállták és kisajátították növényállományomat, kitartóan pusztítva azt.
És ők győztek, csaknem másfél évnyi kitartó harc után megadtam magam (illetve a virágaimat), és végérvényesem lemondtam az egykoron szebb napokat látott, de még betegen is rendületlenül virágzó szépségeimről, akik ekkorra már alig éltek, ezek a fránya kis jószágok (szemmel szinte észre sem vehető apró piros pöttyök), szép módszeresen kiszívogatták belőlük az életet. E kártevők jelenléte egyébként szinte már csak akkor észlelhető, ha megkezdték a vissza nem fordítható pusztításukat, ami a levelek eleinte részleges, majd teljes elhalásához vezet, ez ezüstös pöttyök formájában jelentkezik.
Bújtam a netet, hogy mit lehetne tenni, így sikerült egyébként a takácsatkákat is beazonosítanom, de az idő tájt semmi jóval nem kecsegtettek, vegyszer nem volt ellenük, pedig a végén, elkeseredésemben, még az egyébként mérgező anyagoktól mentes világot kívánó énem is belement volna az irtásba, így maradt a több világhálós fórumon is javasolt vizes lemosás, ami majd’ húsz növény esetén, minden levél ronggyal való áttörlése miatt finoman fogalmazva: elég időigényes munka, és közel sem olyan hatékony, ahogy hittem, mert a levelek tövéből sohasem tudtam maradéktalanul kitörölni, meg persze a földből sem.
A másik netes tipp: a jó idő beköszöntével kitettem az orchideákat a ház elé, ezzel biztosítva a megfelelő légmozgást, amit állítólag a kis piros ellenségeim ki nem állhatnak, és ilyenkor tényleg javult az állapotuk, de persze télen ismét romlott. Másfél évig küzdöttem értük/velük becsülettel, de végül – minden elvem ellenére – elbúcsúztam tőlük, mentek szegénykéim a komposztba…
A másik netes tipp: a jó idő beköszöntével kitettem az orchideákat a ház elé, ezzel biztosítva a megfelelő légmozgást, amit állítólag a kis piros ellenségeim ki nem állhatnak, és ilyenkor tényleg javult az állapotuk, de persze télen ismét romlott. Másfél évig küzdöttem értük/velük becsülettel, de végül – minden elvem ellenére – elbúcsúztam tőlük, mentek szegénykéim a komposztba…
Most újra fellángoltam, ezt az álomszép menyasszonyi csokrot és a hozzá tartozó vőlegényeknek szánt kitűzőt fotózva…
A képek minőségét ismét rombolja a blogba való feltöltés…szóval, igazán szép képek az oldalamon: Szmocska.
Virág: Carissa.
A kis csíkos szék és a tükör lilasága Bluer Design keze munkáját dicséri, míg a háttérként használt babaágy Decoupage Vmorsy műhelyéből került ki.
Szép napot kívánok Mindenkinek!
Üdvözlettel: Szmocska…