A mai napi betevő…

Nem szándékom gasztrobloggernek állni (egyébként blogger sem feltétlen lennék, de írni szeretek, írni muszáj, és mint tudjuk napjaink valósága az internet, még ha ez nem is feltétlen ünnepelendő, és maradéktalanul nem is tetszik…), viszont néha-néha tenni fogok egy kis kitérőt a kulináris élvezetek világába, mert enni jó, főleg, ha megadjuk a módját, a főzés pedig alkotó munka, hatalmas adag kreativitás kell (legalábbis nem árt) hozzá…ritkán szoktam recept alapján dolgozni, a legtöbbször megnézem, hogy mi van itthon, illetve a menetrend szerinti délelőtti (pontosabban: dél körüli) bevásárló körútunkon zsákmányolt alapanyagokból varázsolok.
A célcsoport egyelőre a viszonylag gyorsan és egyszerűen elkészíthető ételek családja, hiszen az én édes kis Mazsoláim folyton ott csicseregnek körülöttem, s miközben zöldséget pucolok, húst darabolok, berántok és így tovább, közben feneket törlök, bilit ürítek, inni adok, mesefilmet kapcsolok ki és be, halkítok (a konfliktus terhelte epizódoknál), hangosítok (a zenés részeknél), kommentálom a lányok kérdései alapján a televízióban, könyvben látottakat, átöltöztetek, kifolyt mindenféléket takarítok föl. Nem csoda, ha időről időre valami odaég, kifut, amin a férjem jót derül, és a fejét csóválja, persze mert ő még nem próbált úgy főzni, hogy közben a fentieket is abszolválja.
Egyébként konyhai remekművek kerülnek ki az ő keze alól is, csak ő “light” verzióban űzi ezt a sportot, a lányok nélkül, magányosan…
A mai menü, amiért billentyűzetet és fényképező gépet ragadtam (kizárólag húsevőknek, Editkém kérlek ne haragudj!):

Túl vagyunk a minőség ellenőrzésen is, ugyanis a lányokkal hármasban beburkoltuk a teljes tepsinyi adagot, még pedig úgy, hogy körülbelül a hetedik szárny után letiltottam őket, a “nincs már több húsi” mondattal, és így sikerült magamnak megmenteni a két legkisebb méretű darabot, még szerencse, hogy Apa ma házon kívül ebédelt…