Amikor pár hete az esküvői csokrokat és dekorációkat fotóztuk lent a Dunánál, a nap végeztével kaptam egy gyönyörű (pünkösdi rózsa) csokrot, és elcsentem egy másikat, amiről azt gondoltam, hogy senkinek se fog hiányozni, viszont nem tudtam ott hagyni, mert elvarázsolt hivalkodásmentes egyszerűségével, nemes hallgatásával…bevallom, beleszerettem…néhány szál hófehér rezgő egy kis lila szaténszalaggal.

Ahogy hazaértem vele, rögtön el kezdett kattogni az agyam, hogy mit is tegyek mellé, hol fotózzam, azt rögtön eldöntöttem, hogy a saját esküvői dekorációnkat is be fogom vetni, mert ott is a lila és a fehér dominált, ráadásul nekem stílusában is összeillettek, így születtek meg az alábbi képek, ahol a rezgő Aranycérna Erika által készített szívet kapta társául, azt hiszem jól álltak egymásnak…Erika egy tündér, annak idején, amikor a nagy nap előtt néhány héttel cserben hagyott a dekorosunk, velem együtt izgult, tervezett és éjt nappallá téve dolgozott, hogy időben meglegyen minden. Pár nap alatt olyan szorossá vált a kapocs köztünk…megnyugtatott, ha féltem, noszogatott, ha túl nyugodt voltam, és minden percben azt éreztem, hogy tudja, hogy ez nekem mennyire fontos, ért és megért engem, azt akarta, amit én, hogy megvalósuljon az álmom…

A virág most is a Carissa csapatát dicséri.

Funkcióját tekintve koszorúslány, vagy dobó bokréta, de én menyasszonyi csokorként is elfogadnám, vagy akár szalag nélkül nyár asztali díszként!

Sok szeretettel: Szmocska