20140802_Levendulszirup_0001w-1

Levendulaszirup kicsit másképp…

Az én drága Edit barátnőm és családja a pár héttel ezelőtti közös balatoni nyaralásunkra mindenféle házi finomságokkal felpakolva érkezett, kosárkájukban ott figyelt többek között a nagymama arany kezei által készített, fantasztikusan finom savanyúság és meggy szörpike, továbbá az Edit alkotta levendula szirup egy formás, csatos üvegben.
Ez utóbbi nedűvel egyszer már találkoztam, tavaly nyáron az őriszentpéteri Pajtában, ami egy csodálatos étterem, itt tartottuk az esküvőnket, és itt szerettem bele a levendulás limonádéba.

No, de térjünk vissza a jelenbe! A balatoni hét végére minden elfogyott, a szirupos és szörpös üvegek üresen szomorkodtak az asztalon..:)
Hazatérve elkértem Edittől a receptet, amit a napokban ki is próbáltam, újrahasznosítva a tavalyi, kertünkben termett levendulából kötött csokraimat, amik a lakásunk számtalan pontján díszelegtek.
Az idei csokrok megszárítva várják, hogy a helyükre kerüljenek, de eddig halogattam a régiek szanálását, sajnáltam őket, nem akartam, hogy a kukában végezzék, hiszen olyan szépek és még mindig nagyon intenzív az illatuk…így nagyon megörültem Edit receptjének és pár napja nekiveselkedtem a csokrok megkopasztásának, vagy egy órán át morzsoltam a szárított levendulát, szerintem kis híján mérgezést kaptam, nagyon tömény volt! A levendulát alapvetően nyugtató hatásáért szeretjük, amellett, hogy én az illatát és magát a virágot is nagyon kedvelem, de ilyen intenzitással kicsit sem volt nyugtató…húú…a jóból is megárt a sok!
Így egy újabb napnak kellett eltelnie, hogy hozzáfogják az elkészítéshez, lemértem, majd szűrőbe téve alaposan átmostam a levendulát. Szárazon mérve 10 dkg-ra sikerült szert tennem hosszas, megfeszített munka révén, így egy kicsit el is szomorodtam, hogy nem lesz elég, nincs a receptben szereplő mennyiség a birtokomban, de azzal vigasztaltam magam, hogy maximum nem lesz olyan intenzív.
Feltettem egy liter vizet forralni 75 dkg nádcukorral, majd beleöntöttem a virágokat, s ekkor kezdtem gyanakodni, hogy valami nem stimmel, mert a 10 dkg hozzáadásától olyan sűrű masszát kaptam, amit szinte keverni sem lehetett, pedig úgy tudtam, hogy a szükséges mennyiségnek csupán a harmadát adtam a felforralt cukros vízhez.
Ekkor hívtam Editet, hogy Te figyelj, Neked milyen állagú volt, mert én meg sem tudom keverni, pedig nem is raktam bele a recept által írt teljes mennyiséget, csak 10 dkg levendulám van, a 30 dkg helyett! Edit rögtön vágta, hogy mi a bibi: egy kicsit elnéztem, és 3 dkg helyett 30-at akartam beletenni, így gyorsan kiszedtem a levendula egy részét (ami azóta a hűtőben várja a következő szirupkészítést), és még egy liter vizet, illetve 1 kg hagyományos kristálycukrot tettem a lábosba, újra felforraltam, majd hozzáadtam 2 teáskanál citromsavat, és lefedve állni hagytam majd’ egy napig. Muszáj volt a fedő egyrészt a fizikai szennyeződések megelőzése végett, másrészt pedig megint annyira erős levendula illat terjengett a lakásban, hogy el is kellett mennünk gyorsan sétálni egyet, amíg kiszellőzött! 🙂
A szirupnak a főzést követően haragos barna színe volt, ami másnapra aranybarnára szelídült, amikor is leszűrést követően újra felforraltam, végül üvegekbe töltöttem, többek közt Editék nálunk maradt, de visszaadni szándékozott csatos kis üvegébe…
Az íze isteni lett, szóval nyugodt szívvel ajánlom, méltó újjászületés a régi levendulacsokrok számára!
Mi szörpként hígítva, egy kis frissen facsart citromlével, menta- és citromfű levelekkel megbolondítva isszuk, de a netes irodalom szerint kitűnő sütikhez, fagyihoz, sőt akár még kávéba is! Hűtőben tárolva – elvileg – akár hat hónapig is eláll, de azt hiszem ezt idén nem fogjuk tudni empirikus úton tesztelni! 🙂
Az eredeti recept ITT található.
Az én főzetem összetevői:
– 1 kg hagyományos kristálycukor,
– 75 dkg nádcukor,
– 2 liter szénsavmentes ásványvíz,
– kb. 6 dkg szárított levendula,
– 2 tk citromsav.

És íme az eredmény képekben:

 

 

 

 

Tipp: illatosítás végett és molyok elleni védelemként nylon harisnyába töltöm, amit időről időre “megpiszkálok”, vagyis kicsit megnyomkodom, megtöröm, így újra és újra nagyon intenzívvé válik, akár még egy évvel a leszedést és szárítást követően is. 🙂
Szép napot kívánok!

 

Nincsenek megjegyzések

Hozzászólás írása